Szunet

Nagyon sajnalom
aki nezte lathatta hogy mostanaban nem nagyon aktivoskodok
nagyon sajnalom
nem kezdek el magyarazkodni hogy miert
gindolom tudjatok
iskola
igerem ha kesz a resz hozom
koszinom a megerteseteket ✌✌xoxo

12.rész Ennél jobb nem is lehetne ez a nap.. 2/2

Sziasztok!! Megjöttem...
Na az van.. hogy azért nem volt rész mert nem voltam itt suli vége óta csak 3 napra szóval...elnézést. Még megpróbálok egy részt hozni mielőtt megint elmegyek. :/ Mint látjátok új desing van amit még egyszer köszönök. <3 Nektek hogy telik a szünet? Remélem fantasztikusan. :D Várom a pipákat komikat, feliratkozókat <3
Remélem ez a rész is tetszeni fog! Köszönöm a sok komit, meg a pipákat!! <3

 

ui:Nézzétek el nekekm a helyesírási hibákat este 11 után már túl fáradt vagyok majd kijavítom :/

 

 

*Becca szemszöge*

 

 

 

-Jó, oké, elég lesz a sminkből! Em ne nyúlj a hajamhoz! Áááá ez nem jó! Izzadok! Szomjas vagyok! Oké elég hagyjatok!!-így komunikáltam Sophival és Emmával az utolsó 10 percen. Mind a ketten megizzadtak velem. Fél órán keresztül csinálta Em a sminkemet.. amiből nem látszik semmi, mivel ez a nőszemély természetesre akarta csinálni, így természetesen nem látszik semmi.
-Oké. Szerintem kész vagy! Na mars lefelé, és aztán ügyesen!-öleltek meg mindketten.
-Oké köszi, sziasztok!-dobtam feléjük egy puszit, majd hangosan letrappoltam a lépcsőm. Mivel Harry még nem szándékozta letolni a hátsófertáját, ezért lehuppantam a kanapéra.
Kb egy perce bambulhattam ki a fejemből, mikor megérkezett Harry.
-Szia. Régóta ülsz itt?-kérdezte.
-Igen már vagy 15 perce.-hazudtam. Azt akartam, hogy érezze nem vagyok könnyű eset.
-Akkor indulhatunk?
-Persze.-majd elindultunk a kocsik felé-Figyu..mi lenne ha..
-Nem.-vágta rá.
-Meg sem vártad míg elmondom.-háborodtam fel szerintem jogosan.
-Nem. De tudom, hogy azt akartad kérdezni, hogy vezethetsz-e.-mosolygott rám, majd beült a vezetőülésre.
-De miért?-nyafogtam.
-Gondolom együtt szereztétek meg a jogsit, nem?
-Igen.-vágtam rá. Általában sok mindent csináltunk együtt.
-Na legyen ez a válasz.-nevett.
Én már csak azt vettem észre, hogy a vitatkozásunk közben elindultunk. A mellettünk lévő kilátás kezdett egyre gyorsabban elhaladni mellettünk, mi pedig csak gyorsultunk. Teljesen lehúztam az ablakot. Kezemet lefektettem a párkányra, majd ráhajtottam a fejemet. Élveztem ahogy a szél cirógatja az arcomat, a hajamat. Olyan szabadság érzés fogott el. Míg kocsikáztunk, elgondolkodtam. Itt ülök Harry Styles-sal egy kocsiban, és éppen megyünk egy ismerkedésnek elnevezett program keretében valahova. Ismerem a One Directiont...a legjobb barátnőm uncsija az 1D dobosa.. Komolyan hova kerültem?
-Megérkeztünk.-törte meg a csendet a mellettem ülő göndör hajú fiú...akit valamilyen szinten szeretek.
-Ahha. És hova?-flegmáztam.
-Fordulj meg.-nevetett fel, majd kiszállt a kocsiból.
Követtem példáját majd megfordultam a tengelyem körül.
-Atya Úr Isten!-tátottam el a számat.
-Á szólíts csak Harry-nek.-mosolygott szemtelenül a hang tulajdonosa.
-Oh..Styles..-forgattam meg a szemeimet, majd elindultam a vidámpark felé.
Feltűnt, hogy hiányzik valami. Valami ami egy vidámparkban nélkülözhetetlen... Ohh persze. A Tömeg. Rá is kérdeztem.
-Figyelj.. Hogy hogy nincs itt tömeg. Elvégre ez egy vidámpark. Nem?
-Hát..öhm.. lehet azért nincs itt tömeg mivel kibéreltem erre az alkalomra a vidámparkot. Remélem nem baj... Csak tudod meg akartam adni a modjat ennek az ismerkedésnek..és úgy gondoltam, hogy igy nyugi lesz.
-Fuh.. igazából, még senki sem bérelt ki nekem vidámparkot, csak hogy megismerjen...mindjuk lehet azért mert még egyik pasim sem volt milliomos. És ez tényleg nagyon kedves.-mindtam mosolygva. Oda sétáltam hozzá, majd nyomtam egy puszit az arcára, mire Ő csak elégedetten mosolygott.
-Nah.. Mrs. Styles. Indulhatunk?-karoltam belé.
- Természetesen Ms. Smith. Erre parancsoljan.
Makd bevezetett a kapun, és nézegettük a bódékat. Szinte mindegyiknél megálltunk. Bár elég furcsa volt, hogy mindegyiknél, a kedves, bár néha idegbeteg eladók helyett, hatalmas hústornyok álltak.
Nagyon sokat beszélgettünk Harryvel. Egy csomó mindent megtudtam róla. Az ilyen legalapabb dolgokat tudtam, hogy hány éves, van egy testvére...stb. De ezen kivül megtudtam, hogy mi a kedvenc színe, vagy mit jelent neki ez az egész "világuralom".
Én is nagyon sokat beszéltem magamról. Szó esett Emmáról is. Hogy hogyan viselte a szülei halálát. Joshról is, hogy mennyit segített Emmának.
-Tényleg. Azt szerettem volna kérdezni, hogy hogyan ismerkedtetek meg Emmával. Szabad tudnom?-Harry nagyon udvarias volt. Semmit nem erőltetett. Csak az mondtam amit akartam.
-Persze. Igazából, már nagyon nagyon régóta ismerjük egymást. Egy osztályba jártunk általánosban. Ott igazából, nem nagyon volt kapcsolatunk a másikkal. Ilyen haver szinten voltunk. Ismertük egymást. Aztán mikor gimibe mentünk. Oda is egy osztályba kerültünk. Igy mivel nem ismertünk mást, biztos pontként egymásra támaszkodtunk. Aztán a barátságunk egyre ersebb lett. És most ott járunk, hogy együtt élünk Londonban, aztán ha minden jol megy, következő évtől pedig mind a ketten továbbtanulunk. Ő a sminkmesterszakon, én pedig stylist szakon.-meséltem.
-Ez aztán az igazi barátság. És egy suliban fogtok tanulni? Vagy egy két külön?
-Ez egy iskolában van. Ti mikor is mentek tovább turnézni?
-Ma van hétfő 29.-e, és múlthéten szerdán jottünk, 24-én Emma szülinapján. Akkor jövőhéten szerdán megyünk. És szeptember közepe felé jövünk haza.
-Uhh az jó hosszú idő.-szomorodtam el.
-Hát igen. És nektek meddig tart ez a szak?
-Egy év. Igazából, ez nem is suliban van. Inkább nevezném kurzusnak, ahol gyakorolsz. A végén pedig kapsz papírt. Arany, ezüst meg bronz minősítés van. Mindenkit minősítenek. Ez nagyon sokat szamít az elhelyezkedésben.-magyaráztam.
-Értem. Ez logikus.-bólogatott.
Tovább sétáltunk és élveztük egymás társaságát. Egyszer csak megláttam azt a bódét, amit már nagyon régen nem láttam. Elkezdtem mosolyogni mint egy vadalma és Harry felé fordultam, mire Ő elég fura arccal nézett rám.
-Minden rendben?-kérdezte.
-A legnagyobb rendben. Játszál velem egy menetet ott?-mutattam a kis házfelé.
-Persze miért ne?
Megfogtam a kezét és szó szerint elráncigáltam odáig.
Ez a másik nagy kedvencem a hullámvasút mellett. Az a lényege, hogy van egy pisztojod tele vízzel, és veled szembe meg van egy bohócfej. A bohócnak lyukas a szája, és a feje tetején vagy egy lufi. Azt kell megtölteni vízzel, úgy hogy folyamatosan a bohóc szájába kell lőni a vizet. Minderre 1 perce van az embernek. Szerintem ezt a játékot Harry is ismerte, mert elmosolyodott.
-Úgy is legyőzlek- mondtam
-Csak reménykedj. Tudod, nekem nagyon jó a célérzékem...
Mosolygott perverzül Harry.
-Oké, oké, értem, hogy még ovis korodba sem pisiltél a WC mellé, de kezdhetnénk már?!-forgattam a szemeimet.
-Aha. 3,2,1...
És elkezdtük lőni a vizet. Nekem hamarabb megtelt a lufi mint partneremnek. Igy én győztem. A magy szekrény aki ott állt, ide adta nekem a legnagyobb macit, ami kb. majdnem akkora volt mint én. Harry megfogta az egyik kezét én meg a másikat és elindultunk a hullámvasúthoz.
-Figyelj. Fogadjunk.
-Oke.-egyeztem bele.
-Ha te nyersz, akkor megszivathatsz egyszer felelsz vagy merszben. Ha én nyerek, akkor megmondod, hogy milyen fehérnemű van rajtad.-mosolygott huncutul.

-Rendben. És mit kell csinálni?-néztem rá.

-Melyikünk marad fenn tovább a hullámvasúton.

-Oké. De előtte kajáljunk...úgy izgalmasabb.-nevettem, majd húztam a kajásbódékhoz.

evés közben, muszáj volt meglérdeznem, mert nem bírtam tovább.

-Harry...nkeed tényleg ennyire tetszek..hogy ha vesztesz akkor megszivathatlak egy üvegezésben? Mert én még Emmának sem engedneém meg ezt..

-Igen. Ennyire tetszel.-válaszolta szemrebbeneés nélkül. Persze én teljesen elpirultam a válaszára. Annyira édes.

-Olyan aranyos vagy mikor elpirulsz. És nincs annál nagyobb öröm, hogy tudom, hogy miattam van.-mosolygott, majd megfogta a kezemet, és adott rá egy puszit.

Komolyan..nem értem hogfy lehet valaki rám ilyen hatással pár nap után. A szívem dörömböl, izzadok. Ilyen nem lehet.

-Aranyos vagy.-nyögtem ki nagy nehezen.

Degeszre ettük magunkat, majd jöhetett a játszma. Felültünk a hullámvasútra, és az elindult.

Igazából nem gondoltam, hogy ez ilyen nagy. Eléggé összerázta, már az első kör a gyomromat. De nem akartam kimutatni mennyire hányingerem van, mert akkor Harry elbízná magát, és azt nem szeretném.

Szerintrem már a 23-ik körnél jártunk, amikor már nem bírtam tovább. De ha jól láttam Harrynek is elkezdett zöldölni a feje. Abban a pillanatban nem érdekelt a fogadásunk, nem érdekelt, hogy Harry megtudja, milyen a fehérneműm. Csaak le akartam száálni. Ahogy végelett a körnek, azonnal kikapcsoltam magamat, és rohantam a WC felé. Kicsaptam az ajtót, és az ülőke felé görnyedtem. De persze nem jött semmi. Komolyan..most szórakozik velem a testem??!! A semmiért szálltam ki??!! Hát már úgy is mindegy. Lelkiekben felkészültem Hazza cikizésére. Kiléptem a fülkéből, és vissza indultam a hullámvasúthoz. De az még mindig ott állt, és már nem ült benne semmi. Leültem a lépcsőre és vártam. Vártam, hogy történjen valami. Remélem azért nem hagyott itt.

Úgy 10 perce ülhettem a lépcsőn, mikor megláttam az ismerős göndör fürtöket hordó fiút.

-Hát te hol voltál?-vontam kérdőre.

-Én..én utánad mentem, hogy nincs-e semmi bajod, de én sem bírtam, így meglátogattam a mellékhelyiséget.

-Szóval akkor ha jól értem, egyikünk sem nyert. EZAZ!!-ugráltam, mint egy bolond.

-Hát ha úgy vesszük tényleg nem...de te hamarabb leszálltál..szóval milyen a fehérneműd?-vigyorgott.

-Álmodozz Harold. Egyszer talán megtudod.-húztam végig ujjamat kezén, mikor elmentem mellette. Éreztem ahogy beleborzong érintésembe, és valahogyan büszkeséggel töltött el. Végül is nem minden lány érintésébe remeg bele HARRY STYLES!!!!

-Nah megyünk haza?-kérdeztem.

-Ahha persze. Gyere.-mellémlépett majd elindultunk. Én hirtelen felindulásból megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.

Eléggé meglepphette, mivel nagy szemekkel rámnézett, majd elmosolyodott. Visszaértünk a kocsihoz, majd kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem és bekapcsoltam az övemet. Ő beszállt a másik oldalon. Épp felé akartam fordulni, hogy megköszönjem ezt a mai napot.

 

Hirtelen szembe találtam magamat két nagy zöld szemmel. Teljesen megbabonázott. Először Ő is a szembe nézett, majd az ajkaimra tévedt a tekintete. Aztán megint a szemembe nézett. Annyira csábító volt. Elkezdett közeledni ajkaival. Ez egy csodás nap csodás befejezése....................lett volna de észbekaptam, és az ujjamat hozzányomtam szájához. Értetlenül nézett rám, de elhúzódott.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy megcsókollak miután hánytál??!!

-Hát..de.-vakargatta meg tarkóját.

-Nyugi csak hülyülök-nvettem- De akkor se mertj megcsókolni.

Az egész hazafele utat végigröhögtük. Annyira jól érzem magamat a társaságában.

-Köszönöm szépen ezt a csodás napot.-mosolyogtam, majd megszántam és adtam az arcára puszit.

-Semmiség. Nagyon jól éreztem magamat veled.

-Én is veled. Majd megismételhetnénk valamikor.

-Persze. De az már éehetne randi is.-mosolygott Harry és beharapta az ajkát. Annyira aranyos, nem lehet neki ellenállni.

 -Benne vagyok.-bólogattam.
Ennél jobb nem is lehetne ez a nap...

 

FONTOS!!
SZERETNÉK MEGKÉRNI VALAKIT HOGY CSINÁLJON NEKEM EGY FEJLÉCET!! PLS!4 NAGYON FONTOS LENNE!! :) <3

11. rész Ennél jobb nem is lehetne ez a nap.. 1/2

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy nem hagyom abba a blogolást. Csak azért mert kevés a visszajelzés. Nem fogom komihoz, vagy bármihez is kötni a kövi részt. Hozom ahogy tudom. És már csak azért sem hagyom abba, mert imádom <3 Ezzel nagyjából ki tudom fejezni magamat :) Aki olvassa, annak nagyon köszönöm, és nagyon szeretm érte. Akik nem olvassák, hát azokat is szeretem :) Na nemhúzom tovább a szót. Itt a rész! Jó olvasást! :) xoxo B.

*Harry szemszöge*

Végre eljött a hétfő, amit annyira vártam. Míg Emma Joshnál volt szombat este, átsurrantam Becca-hoz, és megbeszéltük, hogy hétfőn megyünk valahova. Nem olyan lesz mint egy randi, hanem inkább egy ismerkedős délután.

Reggel nyúzottan keltem. Egész éjjel azon járt az agyam, hogy mégis hova vigyek egy ilyen csodálatos lányt. Mert azért egy lepukkant étterembe nem szándékoztam menni. Az olyan közhelyes. De még egy puccos étterem sem a megfelelő. Mikor 3 óra agyalás után sem jutott eszembe semmi, úgy gondoltam lehet aludni kéne. Ezért mikor felébredtem úgy nézhettem ki, mint egy zombi. Erről meg is bizonyosodhattam, amikor belenéztem a tükörbe a szobámban. Fehér bőr, karikás szemek...és még sorolhatnám.

Felkaptam a törülközőmet a radiátorról, meg egy inget, és a boxeremet. Elindultam a mosdó felé. Mivel mindenkinek az emeleten van a szobája, és még csak reggel 8 van, számításaim szerint senki sem szándékozik lekóvályogni az emeletről a földszinti fürdőbe. És ráhibáztam, mert tényleg nem találtam senkit a földszinten. Bezártam magam után az ajtót, és elkezdtem a reggeli teendőimet. Fogmosás, mosokaodás, haj elkészítés, ami abból állt, hogy csak megfésültem és beletúrtam. Már kész is a híres Harry Styles haj, ahogy a directionerek mondják. Hajamra még kötöttem egy sálat, majd átvettem a boxeremet, és az inget. Mikor félig késznek nyílvánítottam magamat, elindultam vissza a szobámba. Igazából nem tudom, hogyan történt, de hátraestem a lépcső előtt. Valami nehezet éreztem a testemen, így eddig zárt szemeimet kinyitottam. Ott feküdt a mellkasomon Becca. Pont egyszerre néztünk egymásra, és amint belenéztem azokba a nagy kék szemekbe... teljesen elvesztettem a fejemet. Eddig még egy lány sem váltott ki belőlem ennyire heves és mély érzelmelet ennyire gyorsan. Olyan édes volt, ahogy ott feküdt a testemen. Így néztük egymást pár percig, mikor Becca észbekapott, és kezdett rólam lemászni, ezzel egy időben én meg felültem. Vagyis akartam felülni, mert Becca keze véletlenül, oda lentre tévedt. Szemeit hirtelen rámkapta, majd arcát elöntötte a pír. Gyorsan elkapta kezét, mire én kényelmetlenül éreztem magamat. Most hogy Becca már állt szemügyre tudtam venni normálisan. Egy oldalt nagy kivágású, Ramones feliratú pólót viselt, és egy extra rövid nadrágot. Arra lettem figyelmes, hogy míg végig mértem, Becca elmosolyodott. Aztán visszamosolyogtam rá, mikor elkaptam tekintetét. Ő egyre csak pirult és mosolygott, én meg nem érettem a okát. Majd leesett. Féltve őrzött testrészemnél, szorítani kezdett a boxerem. Te jó isten!! Én komolyan ráizgultam a dobosunk uncsinjának a legjobb barátnőjére??!! Azt tudtam, hogy tetszik, de hogy ennyire azt nem. Felpattantam,  és már száguldottam is felfelé a lépcsőn. Megint nekimentem valakinek. Ez nem igaz! Történetesen Louis volt az. Na már csak ez hiányzott!! Először csak bambán rámnézett, majd mikor meglátta, higy kezem az ágyékomnál tartom, perverz mosoly csúszott a szájára.

-Na mi van Styles? Addig nézted magad a tükörbe, míg meg nem keményedtél?-röhögött.

-Egyáltalán nem vagy vicces Louis.

-Ohh.. hát akkor meghallgatnám a sztoridat, ha az enyém nem jött be. Nem tudom mi van odalent ami ennyire felizgatott.-mosolygott.

-Hát az úgy volt, hogy...-de még el sem tudtam mondani, mert hangos trappolás közepette megérkezett Ő. Hosszú szőke haja, egyenesen lógott, és majdnem leért a derekáig. Kék szemeiben zavarodottságot fedeztem fel.

-Jó Reggelt Louis!-köszönt neki két puszival- Harry figyelj bocsánatot szeretnék kérni...

-Semmi baj.-vágtam a szavába- Kérlek visszamennél a szobádba?

-Oho, majd szerintem is te fogod megmondani, mikor hova menjek. Akkor megyek oda ahova, és amikor akarok... és most vissza akarok menni a szobámba.-nézett rám szúrósan, amitől még jobban kellemetlenül éreztemagamat.

Átvágott kettőnk között majd bevágta maga mögött a ajtót.

Louisra néztem, és egy "AHHA, már mindent értek" nézéssel jutalmazott meg.

-Élvezed, hogy szenvedek? Ugye?-kérdeztem elég ingerülten és fáradtan.

-Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem. De elengedlek egy feltétellel.

Hogy elmesélsz mindent!

-Rendben. Szia.

Elszáguldottam mellette, majd becsaptamagam mögött az ajtót. Levetettem magam az ágyra, lecsuktam a szememet, és lassan egyenletesre állítottam a szívverésemet, és a légzésemet. Ennél jobb nem is lehetne ez a nap!!

*Becca szemszöge*

Bevágtam magam mögött az ajtót, és ledobtam magamat az ágyra. Hála Istennek Emma még aludt, így nem ébredt fel hisztirohamomra. Nem sírtam, arról szó sincs, csak magamat marcangoltam mindenért.

Hogy a farnca lehetek ilyen hülye??!! Nem értem magamat! Biztosan összezavartam Harryt. Pedig én tehetek mindenről.. Nekem csúszott oda a kezem, miattam száguldott el, miattam került kényes helyzetbe Louis-sal. Otthagytam, vele. Aki köztudottan mindenben lát valami perverzet... Egyszer már volt belőle baj. Úgy érzem, hogy tönkretszem a kapcsolatukat. Még a hülye is látja, hogy mennyire mély a barátságuk...

Viszont én megpróbáltam bocsánatot kérni, de Hazza, csak elküldött. Jó, lehet én meg egy kicsit hevesen reagáltam. De komolyan, ilyen béna szöveget még sohasem találtam ki beszólásnak. Egy kicsit beégtem. De egyszerűen nem tudok észszerűen gondolkozni, ha ott van mellettem Harry. Mostmár szinte biztos, hogy belehabarodtam, de ennyire nem tud elgyengíteni! Nem, az nem történhet meg!

Szerintem ott feküdhettem az ágyon, kb. 11-ig, mert arra lettem figyelmes, hogy Em telefonja bekapcsolt az ébresztőre. Ha jól tudom, általában, olyan 11-re állítja be az óráját. Ahogy megláttam, hogy nyitogatja a szemét, elkezdtem rázogatni, és addig nem hagytam békén, amíg teljesen nem tudott rám koncentrálni.

Aztán amikor már nem csukta be a szemét percenként, elkezdtem mesélni neki a reggeli történetet...

-Hát, igazából nem tudok rá mit mondani... ez is csak te lehetsz..-nevetett.

-Nem nevet, együttérez!-szóltam rá.

-És mikor mentek, ma randira?-húzogatta a szemöldökét barátnőm.

-Igazából nem tudom.. várj megkérdem.-előhúztam a telefonomat a zsebemből. és pötyögni kezdte, majd elküldtem Harrynek az üzenetet. Lehet hülyeség, hogy itt van 2 szobával arrébb,és üzit küldök neki. De most nem vagyok olyan állapotban, hogy beszélni tudjak vele.

Szia! Mikor szándékozol majd indulni? B.

Pár perc múlva már jött is a válasz:

Olyan 4 körül, ha neked megfelel. :) H.

Oké. :) B.

-Azt mondta, hogy olyan 4 körül.-tájékoztattam Emmát.


*délután 2 órakor*



-NINCS MIT FELVENNEM!!-toporzékltam a szekrényem előtt idegbetegen. Emma próbált nyugtatni, de nekem semelyik ruha nem volt jó. Az egyik túl ünnepi volt, a másik nem tetszett, és a harmadik meg szimplán nem jött fel rám..
-Figyelj, figylej. Most azonnal hagyd abba ezt a hisztit, nem old meg semmit!-szólt rám barátnőm.
-Nem!!! Nincs mit felvennem!! Pucéron nem mehetek!!-őrjöngtem.
-Hát..miért is ne? Harrynek biztos tetszenél.-mosolygott perverzen barátnőm.
-Ezzel nem segítesz, ugye tudod?!-szidtam le.
-Oké, oké. Amúgy elvileg te stylist leszel, ezt felfogtad? De van egy ötletem! Várj meg itt! És ne ordibálj!
Vagy fél órán keresztül ültem az ágyon. Közben feljött hozzám Niall. Jól elvoltunk beszélgettünk. Aztán egyszer csak Emma rontott be az ajtón, oldalán egy Magas, barna hajú, gyönyörű lánnyal. Olyan ismerős volt, csak nem tudom, hogy honnan.
Mikor Emma meglátta Niall-t teljesen elvörösödött, majd makogott valami sziasztok félét, és beljebb tolta a vendégünket. Niall felállt, és odasétált az idegenhez, majd adott neki két puszit, és Emma felé fordult.
-Köszi hogy itt tartottad Beccát.-mosolygott rá Em.
-Nincs mit.-kacsintott a szőkeség majd kiment a szobából, és bezárta az ajtót.
Így hárman maradtunk bent a szobánkban. Emma, a lány, meg én. Barátnőm törte  meg a csendet.
-Becca bemutatom Sophia-t. Nem tudom emlékszel-e rá? Múltkor velünk volt bulizni. Liam barátnője. Most biztosan nem érted, hogy miért hoztam őt ide. Megmagyarázom. Mivel nagyon jó ízlése van, és olyan suliba jár ami a divattal vagy a ruhákkal kapcsolatos, megkértem, hogy jöjjön át segíteni a ruhaválasztásban.-magyarázta Emma.
Akkor ezért volt olyan ismerős.. Ennyire kiütöttem magamat aznap este?
-Szia Becca. Hoztam pár ruhát, ami szerintem jól állna neked, és mivel nem tudjuk, hogy hova visz téged Harry, ezért mindenhova megfelelő viselet kell.-mondta Sophi- Na most van itt pár összeállítás amit szeretném ha felpróbálnál. Mindjár jövök.-majd kisietett az ajtón, és egy méretes bőrönddel tért vissza. Lefektette a földre, majd kicipzározta. Na mivel, hogy nekünk most nincs valami sok ruhánk Em-mel, ezért azt kell mondjam, hogy egy ideje nem láttam ilyen sok ruhát egy helyen. De nem csak ruhák voltak benne, hanem pár cipő, nyaklánc, meg napszemüveg.
Sophia a kezembe nyomott, egy kicsivel térd felett érő fekete szoknyát, meg egy virágos pólót. Ehhez pedig egy magasabb sarkú cipőt adott. Nagy boci szemekkel néztem rá, mire tapsolt kettőt, és a szobához tartozó fürdőhöz tartozott. Gyorsan bementem, átvedlettem magamat a másik ruhába, és már mentem is ki. Emma és Sophi valamin nevettek, de mikor meglátták, hirtelen abbahagyták.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem mosolyogva.
-Áá semmi.-legyintett barátnőm.
-Na mondjátok már!
-Csak annyi, hogy belegondoltunk mit fogtok csinálni a randin. Biztos majd dobálod Harry szájába a szőlőszemeket, kézenfogva sétálgattok egy elhagyatott erdőben..-mondta Em.
-Na jó ezt most fejezd be! Hányszor mondjam még, hogy ez nem randi?? Csak ismerkedünk!-kaptam fel a vizet.
-Ha te mondod.-legyintett Sophi, majd kérte, hogy lassan forduljak körbe.
-Ez szép, nekem tetszik.-szólalt meg Em.
-Nekem is tetszik, bár ha beleszólhatok, szerintem nem kéne szoknya. Ki tudja mit tervez Hazza.-húzta mosolyra a száját Sophia- Itt egy másik. Na gyorsan gyorsan. Már csak egy óránk van!-sürgetett.
Elvettem az ágyról a ruhákat, megint visszamentem a fürdőbe, átöltöztem és mentem ki. Ez az összeállítás nekem nem nagyon tetszett. Nem akartam felvenni kardigánt. Például ha melegem lesz, akkor le kell vennem. Ha le kell vennem akkor fognom kéne. Na most, nem úgy ismerem magamat, hogy én nem tudom meddig cipeljek egy kardigánt magammal. Én az a tipus vagyok, aki inkább odaadja egy idegennek, csak ne kelljen cipelni.
-Figyu..én nem akarok kardigánt.-szólaltam meg, fancsali képpel.
-Oké, akkor ez a harmadik összeállítás. Remélem ez tetszeni fog-mosolygott rám Soph, majd kezembe nyomta a ruhákat. Igazából nem is figyeltem, hogy mit veszek fel, csak akkor néztem meg igazán, mikor már rajtam volt. Egy gyűröttebb, bordó, magasderekú farmer rövidnadrág, meg egy rövidderekú szélesebb fazonú fehér póló, amire az volt ráírva, hogy "I HATE MONDAYS". Találó, mi? Utálom a hétfőket.. Remélem Harry nem fogja félreérteni, Ha meg igen.. az az ő hibája....


FOLYTATÁS NEM SOKÁRA!! ADDIG KOMIZZATOK, MEG PIPÁLJATOK!! PUSZI <3

10 rész Josh...

Sziasztok! Új résszelm érkeztem! Mivel az előző rész nem sikerült olyan jól, remélem ez tetszeni fog! És ha már itt vagytok komizzatok, vagy pipáljatok légyszives! Előre is köszönöm! :) <3 Jó olvasást! A kövi rész pár pipa és 2 komi után jön. :) Ha kérhetek ilyet. :)

Ui.:Amúgy megfordult a fejemben, hogy nem fojtatom a blogot...

És eljött a 7 óra. Lent ültünk a nappaliba a fiúkkal, és Dzsungel Könyvét néztünk mikor csengettek. Én gyorsan felpattantam, elköszöntem a többiektől, felkaptam a cuccomat, amit már előre összekészítettem, felkaptam a ma vásárolt cipőmet, és már nyitottam is a bejárati ajtót. Kívül, unokatesóm várakozott, és ahogy láttam teljesen fel volt dobva amiatt, hogy a ma estét nála töltöm. Adtam neki két puszit, majd Josh átvette a ruháimat, és elindultunk a kocsijához. Hát mit mondjak... Elég nagy, és elég szép járműve van. Konkrétan egy fekete Range Rover. Csak ennyit tudtam megállapítani, mivel nem vagyok valami nagy kocsiszakértő. Bedobta hátra a cuccomat, miközben én beültem előre. Pár másodperc múlva Josh behuppant mellém, a kormány elé. Érdeklődve néztem, ahogyan elindítja a kocsit. A motor felbőgött, amitől egy kicsit először megijedtem, mert olyan hirtelen jött a hang.
-Jól vagy?-nézett rám "aggódó" tekintettel Josh. De láttam, ahogyan megjelennek a szeme sarkánál a nevetőráncok.
-Persze.
-Figyu, arra gondoltam, hogy rendelhetnénk pizzát, ha akarod megtanítalak alap alatti fokon gitározni, meg megnézhetnénk valami filmet.-mondta. De közbe végig az utat figyelte.
-A pizzában benne vagyok, a dobolással szerintem eljutunk az alap fokig, ami ugye nálam azt jelenti, hogy nem fordítva fogom meg a dobverőket, és valami ritmusfélét tudok velük produkálni, és ami a filmet illeti, szerintem legyen a High Shool Musical.-vigyorogtam.
-Felőlem..De ugye tudod, hogy őrült vagy?-nevetett velem együtt.
-Igen, tudom.-válaszoltam.-De azért még szeretsz?-kérdeztem boci szemekkel, ami ugye tök hülyeség volt, mert Josh végig az utat figyelte.
-Nem, Emm, én nem szeretlek..Én utállak. És mivel utállak, azért furikázlak magamhoz, hogy ottaludj.-mondta teljesen komoly arccal. Ami kemény 1 másodpercig tartott, merthogy mind a ketten elröhögtük magunkat. Hát igen. Ilyen az én Josh-om. Le sem tagadhatná, hogy ismer engem, de ez fordítva is igaz.
Annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettem, hogy már megérkeztünk.Mivel nég ebben a házában nem voltam csak az előzőben nagyon meglepett, hogy Josh háza egyszerűen elképesztő. Mármint nem valami nagy, hanem pont megfelelő. Nem zajos környéken van. De nem is egy eldugott helyen. Óriási hátsókert is tartozik a házhoz. Mármint nem az a legnyagyobb, hanem pont megfelelően nagy.A ház színe vajszínű volt, ami nem volt túl sötét, és túl világos sem. Szerintem minden tekintetben megfelelő.
Josh-sal kiszálltunk a kocsiból, kivettem a cókmókomat, és már indultam is a kapu felé, merthogy kerítés is volt. Amint előkerült a kulcs, már be is tudtunk menni. A ház előtt van egy kis tó, amiben ha jól láttam a sötétben, valami sárga halak úszkáltak. A tó körül kis vízinövények meg kavicsok voltak. Tök hangulatos volt. Olyan Josh-os.
Ha a ház külseje ilyen szép volt, nem is tudom mire számítottam bent. Talán, mint egy kis kastélyban. Pedig semmi különös. Nem volt üvegcsillár, se 50 fős ebédlő. Belülről úgy nézett ki mint az én volt házam, ami leégett egy hülye pszichopata ember miatt.
-Wáó, ez tényleg nagyon szép ház.Egy kicsit különleges.-dicsértem meg.
-Köszi. De semmi különös nincs benne szerintem. Olyan mint egy átlagos ház.-válaszolt, mire elmosolyodtam.
-Hova cuccolhatok?-kérdeztem.
-Fenn az emeleten, balra a második szoba.-igazított el.
Felmentem hát a csigalépcsőn, elfordultam balra, majd benyitottam a második szobába, ami az Ő szobája volt. Ledobtam az ágy mellé a ruháimat, majd visszamentem hőn szeretett unokatesómhoz.
-Mond csak, eddig hogy nem találták meg a házadat a rajongók?-kíváncsiskodtam.
-Tudod, már megtalálták, de a normálisabbja nem nagyon szokott zargatni. Egyszer kétszer eljönnek akkor kimegyek egy fotóra, meg ilyesmi, de ez hónaponta kb. kétszer van.-magyarázta.
-És mi van a másik, hogy is mondjam..kicsit zizisebb felével?
-Ők sem szoktak itt dekkolni a házam előtt. Ők inkább a fiúk kecója előtt táboroznak. Én eddig szerencsére, nem nagyon kaptam tőlük semmit.
-Úúú ez izginek hangzik. Mesélsz?-kérdeztem felcsigázva.
-Persze, csak gyere üljünk le.-mutatott a kanapé felé.
Lehuppantam a puha párnára és kényelmesen elhelyezkedtem.
-Na szóval-ült le velem szemben Josh- volt pár extrém eset. Például, kaptam már olyan levelet, amiben meghívtak a saját esküvőmre. Ami másnap lett volna. Leírták, hogy hova menjek, hányra és hogy miben. De persze nem mentem el. Aztán ott van a melltartós, azt sohasem felejtem el. Egyszer mikor jöttem hazafelé próbáról, leparkoltam, és épp be akartam menni a házba, mikor megláttam egy csomagot a kapu előtt. Felvettem, majd behoztam. Kibontottam, és egy melltartó alakú torta volt benne, és a tetején egy cetli ezzel a szöveggel: "Remélem ekkora megfelel. Szeretlek <3". Aztán telefon, és twitter elérhetőség.
-Öhm..oké..én erre nem nagyon tudok mit mondani. Megpróbálom megemészteni, addig is ha nem baj elmegyek fürödni, addig keresd meg a HSM összes részét légyszi.-mosolyogtam rá.
-Honnan veszed, hogy megvannak?
-Vannak forrásaim..amúgy innen látom. Ne a legelső sorba tedd, ha hazahozol egy lányt.-ajánlottam kacéran vigyorogva, és mielőtt még Josh bármit is tudott volna reagálni, felszáguldottam a lépcsőn, ahol mellesleg majdnem kitörtem a nyakamat, berohantam a szobába, kiszedtem a pizsimet, amit Louis adott kölcsön, és már a fürdőszobában voltam. Gyorsan levetkőztem, közben megengedtem a vizet, hogy ne kelljen sokat várnom a melegvízre.Közben felkötöttem a hajamat. Kisujjamat a víz alá dugtam, hogy megnézzem milyen a víz. Konstatáltam, hogy elég meleg, így beléptem a zuhanykabinba, magamra húztam az az ajtót,beléptem a kédba, és hagytam, hogy a bőrömön végigcsorgó melegvíz kényeztessen.
Teljesen felfrissültem a fürdéstől, és még éberebb lettem mint voltam. Kiszálltam a kádból, megtörülköztem, majd felöltöztem. A póló amit Louis adott elég nagy volt rám. De nem különösebben érdekelt. Felőlem mell alattig is érhetett volna, mivel úgymond "családban marad". Kiterítettem a törülközőmet, majd lebattyogtam Josh-hoz. Unokatestvérem, egy melegítőalsóban feküdt a kanapén, és éppen telefonozott.
-Szépen kigyúrtad magadat mióta nem láttalak.-dícsértem meg elég csak méretes bicepszét.
-Hát igen. Tudod dobolok, és ahhoz kell erő. Bírni majdnem 2 órán kersztül.
-Tényleg, még én is elolvadok ezektől az izmoktól.-ámultam.
Oda sétáltam hozzá, majd lehuppantam mellé a kanapéra. Fejemet vállára hajtottam, mire Ő átkarolt. Kellemsen bizsergető érzés fogott el így a közelében. Már nagyon hiányzott, hogy együtt nevessünk, szomorkodjunk, vagy akát szidjuk a világot. Megnyugtató volt a karjai között feküdni. Teljesen elmerültem a gondolataimban, és szerintem elkezdtem mosolyogni.
-Min mosolyogsz tökmag?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán Josh.
-Csak jó veled lenni végre. Nagyon hiányoztál.-bújtam hozzá közelebb.
-Te is nekem, csöppség.-nevetett, majd szorosabban fogott a karjával.
-Hé, nem is vagyok kicsi. 20 évesen már nem vagyok kicsinek nevezhető, és amúgy is 170 centi vagyok. és kb. akora mint te.-nevettem.
-Oké akkor kiegyezünk egy nagykislányban?-vigyorgott kajánul.
-Igen. Te akkor pedig nagykisfiú vagy.-alkudoztam.
-Oké, ebben megegyeztünk.-simította meg az arcomat, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
-Na elkezdjük a filmet?-kérdeztem.
-Igen, pillanat.-bólogatott.
Óvatosan leválasztott magáról, majd odásétált a nagy képernyőjű tv-hez, majd benyomta a DVD lejátszót. Pár másodperc múlva megjelent a képernyőn a menü. Josh megnyomta a lejátszás gombot, és már el is indult a film. Visszalépteld hozzám, leült, majd elhelyezkedett ugyan úgy ahogy az előbb feküdtünk, és kezdődhetett a "családi mozi".


*****


-Annyira megható, ahogy Troy meg Gabriella egymáson rágódnak. Annyira összeillenek.-szipogtam. Ami persze mű volt. Van egy szokásunk Josh-sal, hogy állandóan véleményezzük, meg cikizzük azt a filmet amit éppen nézünk, és ez másokat eléggé zavarni szokott. Hmm..nem is tudom, hogy miért.
-Igen.-értett velem egyet Josh- És már fáj, hogy Sharpay mennyire okos.-törölgette a szemét Josh.
-És ez a tánckoreográfiái annyira megindító..azért mert még egy majom is tudja így dobálni magát!-nevettem el magamat.
-Ebben igazad van! Megtanuljuk?-kérdezte Josh, bújkáló mosollyal az arcán.
-Persze miért ne.-egyeztem bele.
Felszenvedtük magaunkat törökülésbe, onnan pedig felálltunk. Kicsit arrébb toltunk mindent, hogy legyen helyünk. Josh visszatekerte a tánc kezdetére, és elkezdtük betanulni a táncot. Percenként kellett vissztekerni, hogy normálisan le tudjuk utánozni a mozdulatokat, de 2 óra múltával eljutottunk odáig, hogy már csak 5x rontottuk el a koreográfiát.
Mikor megpróbáltuk az elejéről, még minden simán ment, aztán a vége felé rossz irányba fordultam, és mivel Josh jól csinálta, összefejeltünk. Akkorát koppant mind kettőn feje, hogy szerintem még az utca túl oldalán is hallották...főleg a röhögésünket, ami ez után következett.
Ott fetrengtünk a földön, mint két félőrült, rázkódtunk a nevetéstől. Nekem már izomlázam volt a hasamban, és könnyeztem is. Mivel már jó ideje így fetrengtünk a földön, idejét láttam annak, hogy megnézzem mi van a fejemmel, mert iszonyúan lüktetett. Kezemet óvatosan a fájó pontra helyeztem, és azonnal felszisszentem, amit Josh is meghallott mert azonnal abbahagyta a viháncolást, és odapattant mellém. Amúgy a fejemen egy óriási púp keletkezett. Szerintem olyan volt, mint egy vulkán. Óriási. Felsegített a földről, majd eltámogatott a konyhaasztalig. Felültetett a konyhapultra, majd kihúzta az alattam lévő fiókot, és kivett egy kanalat. Kezembe adta, azzal az utasítással, hogy nyomjam ezt a második fejemre, hátha attól kicsit visszábbhúzódik.
Épp emeletem a kanalat, mikor megláttam rajta egy szomorú smileyt. Alkoholos filccel rá volt rajzolva, egy szomorú fej a hátuljára.
-Figyel..-kezdtem-Én képzelődök, vagy ezen a kanalon tényleg van egy rajz?
Josh csak nevetve megrázta fejét, ezzel jelezve, hogy nincs gond a szememmel.
-Ezt egyszer Liam csinálta. Nem tudom tudsz-e róla, de Ő, hát hogy is mondjam... fél a kanalaktól. Pár hete nálam ebédeltek, és ugye leves is volt. Mindenkinek tettem kanalat, és Liam tiltakozás képpen, hogy Ő bizony be nem kapja ezt a förtelmes evőeszközt, rárajzolt egy ilyet.-magyarázta.
-Öhm..hát, nem tudtam, de jó pap holtig tanul. Azért ha lehet kérnék egy másikat, mert nem akarom a fejemen ezt a mintát viszontlátni.-motyogtam.
-Oké.-kivette a kezemből, majd kicserélte egy firka nélkülire.
Odanyomtam a hideg kanalat a fejemhez. Hidegség, és megnyugvás áradt szét a testemben. Jó érzés volt valami hideget érezni fájó bőrömön. Tényleg nagyon jó érzés volt.
-Te Em. Hol voltatok Niallel?-kérdezte fürkésző tekintettel.
-Öhm..hát..igazából nem tudom. Csak azt tudom, hogy hogyan nézett ki. Volt egy csomó fa, meg minden.-válaszoltam. Zavarom folyton a hajamat birizgáltam, össze-vissza kapkodtam a szememet, csakhogy még véletlenül se nézzek Josh szemébe.
-Ahha. És, ugye nincs semmi közetek? Vagyis, ugye nem történt semmi?-aggodalmaskodott.
-Istenem, Josh! Nem! Csak barátok vagyunk, ne gondolj semmi rosszra.-tiltakoztam.
-Oké, oké, csak nem akarom, hogy valaki is megbántson. Nem akarom, hogy valami bajod legyen.
-Hát akkor megnyugodhatsz. Mert semmi nem volt, van vagy lesz köztünk. Na gyere ide nagy medve.-nevettem, majd magamhoz húzva megöleltem.

Az idő már éjjel 2 óra körül járhatott, amikor nem bírtam tovább, és felcammogtam az emeletre, de majdnem hátraestem, már annyira nem láttam a fáradságtól. Blöktem a szoba ajtatját, és szó szerint bedöltem az ágyba, majd azonnal elragadott az álom világa...

9.rész Becca....

Sziasztok!! Először is szeretnék bocsánatot kérni amiért nem adtam életjelet. De teljesen el vagyok havazva, még most is. Két hét múlva kisérettségit írok és még nem tanultam semmit :(

Na de nem beszélek nektek ilyen hülyeségekről.

Igazából sokat gondolkoztam ezen a részen. Nem is tudom.. döntsétek el ti, hogy milyen lett.

És ha már komik nem jönnek, kérhetek pipákat? Mindegy melyiket nyomod, én mindegyiknek

örülök! :)

Na nem fecsegek tovább! Jó olvasást!! :)

Beléptünk az óriási házba Niall-lel. Engem azonnal megcsapott a kínai kaja szaga. Ezt az illatot bárhol bármikor felismerem. Volt szerencsém, nem egyszer megenni belőle egy jó nagy adagot.
Az egész ház korom fekete volt. Az orrom hegyéig nem láttam el, olyan sötét volt. Óvatosan leszerencsétlenkedtem a lábamról a cipőmet, és mintha csak tojásokon lépkednék, lopakodó üzemmódba váltottam, nehogy felkeltsem az alvó barátaimat. A kanapénál megálltam, és visszapillantottam a szőkeségre.
-Niall.. te mit csinálsz?-kérdeztem még mindig döbbenten. Niall, mintha nem vette volna észre, hogy milyen sötét van, tök rutinosan szlalomozott el a konyháig, majd kinyitotta az ajtót, és már el is tűnt a szemem elől. Látva, hogy őt nem különösebben zavarja, hogy barátaink épp egy emelettel feljebb alusszák az igazak álmát, én is olyan lazasággal sétáltam utána. Benyitottam a konyhába, és szinte lesett az állam.
-Mit csinálsz?-hüledeztem.
-Eszek?-röhögött.
-De most?
-Ahha. Miért?
-Hát csak annyi, hogy 01:23 van. Ilyenkor általában eleve alszanak az emberek, vagy ha mégsem akkor sem gusztustalan kínai kaját tömnek magukba.-buktam ki.
-De én már vagy 6-7 órája nem ettem.-nyafogott.
-Jó..mindegy. Én ehhez már fáradt vagyok. Köszönöm a csodás estét. Nagyon élveztem.-mondtam félkómásan, majd megindultam az ajtó felé. Mielőtt kiléptem volna még nyögtem egy "jó éjszakáááát" szerűt, mivel beleásítottam.
-Milyen lett volna az estéd, ha nem csodás, mivel velem voltál!-kiabált utánam a kínait zabáló barátom. Én csak nevetve megcsóváltam a fejemet, és elindultam fel a szobámba, azzal a céllal, hogy én 11:00-ig biztosan ágyban maradok.


*Egy jó hosszú alvás után*


Reggel mikor felkeltem, úgy éreztem magamat mint egy szabad madár. Na jó, ez elég hülye hasonlat, de soha nem éreztem még magamat ilyen szabadnak. Nyugodtan, szép lassan kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat. Vagy 20-szor oda vissza forogtam az ágyon, mikor eljutott az a tudatomig, hogy nincs mellettem Becca. És ha nincs mellettem Becca, akkor már biztosan felkelt. Meg kéne néznem, hogy hány óra van. Nyöszörögve, fetrengve, szenvedve megindultam az ágy másik oldalára, mivel ott volt a kisszekrényen a telefonom.Nagy nehezen atkászálódtam a telefonomhoz, majd kinyújtottam a kezemet, de még nem voltam elég közel, hogy rendesen meg tudjam fogni a telefonom, szóval ahogy bögdöstem, hogy elérjem, túl nagyot löktem rajta, és igy lezuhant a földre. Simán meg tudtam volna fogni még időben, de mivel nemrég keltem fel, nálam lehetetlen, hogy egy csigánál gyorsabb legyek. Szegény telefonom ott hevert a földön darabokban. Leesett a tokja, ezzel együtt a hátulja, kiesett belőle az akumulátor, és ami megmaradt az pedig az ágyam alatt lehetett valahol, mert az sehol sem találtam a szememmel. Na ezt jól megcsináltam!

Mikor végre kiszenvedtem magam az ágyból, arra a következtetésre jutottam, hogy fel kéne öltözni. Megcéloztam a szekrényemet, és unalmasan konstatáltam, hogy semmi féle ruha neműnk nincsen. Pont mára volt még egy tiszta, de abból is a kockás inget Liam adta kölcsön. Tehát a maradék ruháimból valahogyan felöltöztem, majd elmentem megmosakodni. Fogmosásnál, ahogy a végén öblítettem ki a számat, leköptem az előrehulló szőke hajtincsemet. Miután sikerült valahogyan kimosnom a hajamból a köpésemet, elindulhattam le, a konyhába, mert már iszonyatosan kínzott az éhség. Így indult tehát a reggelem. Mit mondhatnék mást, mint "csak egy átlagos reggel".

Hangosan letrappoltam a lépcsőn, az alján majdnem fel is buktam, majd át manővereztem a konyhába, ahol egy elég szokatlan látvány fogadott. Mindenki ott ült az asztalnál. Még Josh is, és úgy látszott rám várnak. ( Zayn persze nem mert ő Perrievel volt)
Nem nagyon érdekelt, hogy mindenki engem néz. Oda mentem a konyhapulthoz, közben kikerültem Harryt, elvettem egy szelet kenyeret, majd beletettem a pirítóba, aztán megfordultam.
-Reggelt! Mizu?
Válasz helyett szúrós tekinteteket kaptam.
-Na most mit csináltam?
-Tudod mennyit izgultunk érted tegnap?-kezdte Becca.
-Miért?-néztem rá értetlenül. Nem értettem, hogy miért van így kiakadva. Csak elmentünk Niallel beszélgetni, vagyis elmenekültünk. Ohh....és amiről ők nem tudtak.
-Oh..oké bocsi, de csak hogy tudjátok Niall hibája az egész.-mutogattam a velem szemben ülő szőkeségre.
-Ja persze, fogd csak rám. Én csak felajánlottam, te meg beleegyeztél.-vágott vissza.
-Oké, jogos.
Mióta lejöttem most először pillantottam oda Joshra. A szeméből sütött a megbántottság, a kétely és a megvetés. Már a pillantásától is rosszul éreztem magamat. Biztosan megbántottam. Muszáj volt beszélnem vele.
-Josh...kijönnél velem egy percre?-kérdeztem félénken, mert ahogy láttam elég dühös volt.
Nem mondott semmit, csak felállt, a székét ezzel hátralökte, megindult az ajtó felé, kivágta és már kinn is volt. Mindenki feszülten figyelt. Mielőtt utánamentem volna, egy gyors pillantást vetettem Beccára, aki csak ridegen nézett, és Niallra, aki a fejét fogva terült el a padon. Gyorsabbra vettem a tempót, és már kinn is voltam az étkezőből.
Josh a kanapén ült és valamit motyogott magában. Odabattyogtam mellé, majd leültem egy kicsit távolabb tőle.
-Figyelj...-kezdtem, mire felállt és elkezdte a magáét mondani.
-Nem kell magyarázkodnod. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Nem szabadott volna itt hagyjalak náluk. Nagyon régóta ismerem őket, de téged nem lehetett volna rájuk bízni. Holnap költözöl hozzám. Becca maradhat, ha akar. Azt hittem 20 évesen már meg van a magadhoz való esze. De tévedtem! Csak annyit akartam, hogy normális életet élj, de tudom, hogy ez már rég megbukott. És tudod milyen nehéz volt nekem?!-kezdett nagyon kiakadni- Azt hittem, hogy valami bajod történt, azt nem tudtam megemészteni. Tudod nekem ez nagyon sok. Alig találkozunk a turné miatt. Végre találkozunk,alig beszélünk, és mikor elvileg elindulsz hozzám, sehol nem vagy. Tudod azt hittem, hogy...hogy...
Nem bírtam tovább, szinte ráugrottam, és a nyakába borultam. Teljes mértékben megértem. Én is kiakadnék. Igazából eddig még át sem gondoltam, hogy Joshnak milyen lehet...vagy például Beccának. Eddig szinte csak a fiúkkal voltam, vagyis Niallel. Elég rossz lehet nekik. Teljesen elhanyagoltam őket.
Szinte nem is ismerek magamra. Én nem ilyen voltam/vagyok. Mindig a családom az első. Josh és Becca. Most a fiúk csak a barátaim, és ezzel egyenlőre csak a második helyen vannak.
-Sajnálom.. tényleg. Ha akarod akkor költözök hozzád.-motyogtam a nyakába, mire kicsit elkezdett mocorogni, gondolom mert csikis.
-Nem, nem kell költöznöd. Bocsánat, hogy így kiborultam, csak tudod a szüleid után... nehéz volt, hogy nem tudom hol vagy.-szorított még erősebben, mintha én lennék a szikla amibe még tud kapaszkodni mielőtt leesne a sötétségbe.
-Megértem, és még egyszer elnézést. De figyi, ha akarod akkor alszok ma nálad.-ajánlottam fel.
Josh távolabb "lökött" magától, majd csillogó szemekkel kémlelte az arcomat. Komolyan úgy nézett ki mint egy 5 éves kisfiú, akinek csokit mutattak.
-Igen!!! Ez nem kérdés, persze, hogy jöhetsz!-majd szorosan átölelt.
-Oké, akkor mopst van 13:36. Akkor ha nem baj, nekem még van egy kis elintéznivalóm. Úgy jó, ha 18:00-kor értemjössz?
-Ahha, akkor addig kitakarítok otthon. Szia.-mondta, azátn kaptam az arcomra, egy jó nagy cuppanós puszit, és már ki is rohant a lakásból.
Mivel egyedül maradtam a nagy nappaliban, visszamentem a konyhába. Mindeki úgy volt, ahogyan ott "hagytuk" őket. Mikor beléptem, mindenki rám emelte tekintetét.
-Bocsánatot szeretnék kérni, ha felfordulást okoztam..
-Óóóóó semmi baj! Én nem tudok rád haragudni!-ugrott fel lányosan Louis. Mellémlépett, majd jó szorosan megölelt. És így tovább jöttek mellém a többiek is. Nagyon jól esett, hogy nem haragszanak. Niall is ugyanúgy megölelt, de neki eleve nem kellett megbocsájtania, hiszen cinkostársam volt. Mikor átöltlt a fülembe súgta, hogy "majd máskor is megimételhetnénk, csak akkor majd szóljunk a másodszüleinknek". Ezen jót szórakoztam magamban.
Becca volt az utolsó. Tudtam, hogy ő keényebb dió. De azt is tudtam, mitől lesz belőle puding. Ruhák. Odaszökkentem mellé, megfogtam a karját, és elkezdtem húzni, ki az ajtón. Leküldtem a garászba, majd visszamentem a fiúkhoz.
-Tudtok adni kölcsön egy kis pénzt? Ígérem megadom, de csak ezzel tudom kiengesztelni Becca-t.
-Tessék. És vidd az egyik kocsit is.-Harry dobta felém a pénztárcáját, majd elmondta a bankkártya kódját.
-Köszönöm, imádlak.-öleltem meg. Ezzel nagyon sokat segített.
-Ki nem?-vigyorgott Harry.
Visszasiettem barátnőmhöz, le a garázsba. Beültettem egy kocsiba, majd elindultunk. Nem szóltunk egymáshoz egész úton. Majd megenyhül.
Mikor felhajtottam a bavásárlóközpont parkolójába, Becca arca azonnal megenyhült. Aogy kiszálltunk a kocsiból, már ő húzott be az épületbe.
Vagy 3 órán keresztül shoppingoltunk, de egyik perce sem volt unalmas, mert a legjobb barátnőmmel tölthettem...

A szerzeményeink.
Becca ruhái:

Az én szerzeményeim:

És amit direkt, ketten vettünk:



Na ennyi lett volna! Remélem tetszett!! Nagyon várom a pipákat! Az az igazság, hogy nem akarom semmihez sem kötni a rész, de nagyon jól esne egy kis bátorítás :)

xox B.



8. rész Valami elindult bennem...

Sziasztok! Most megpróbálom betartani azt az elvemet, hogy minden héten hozok rész, de sajnos nem lesz könnyü, mert áprilisban lesz kiérettségim, és még semmit nem tanultam :( De próbálkozok! Úgy látom, nem nagyon akartok komizni. Végül is nem baj, csak igy nem tudom, hogy tetszik-e. De nagyon köszönöm nektek, hogy átléptük az 1000 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket <3 Na nem beszélek tovább. Jó olvasást!

Reggel egyedül ébredtem a hatalmas francia ágyban. Becca nem volt sehol, igy alkalmam volt, szétterülni az ágyon. Kipróbáltam azt, amit a reklámokban szoktak a lányok csinálni, hogy össze vissza gurulnak az ágyon, beszívják a paplan kellemes illatát, és tök frissek. Ebben csak azt a bökkenőt fedeztem fel, hogy a gurulásig még eljutottam, de leestem az ágyról, ami megjegyezném, nagyon fájt. Aztán a paplan illata sem stimmelt, mert én nem éreztem semmit, bár lehet, hogy nekem rossz az orrom. A harmadik eltérést pedig a frissesség mutatta, mert én minden voltam, csak friss nem. Konkrétan elaludtam a földön.
Arra keltem, hogy valaki rázza a vállamat. Ráérősen kinyitottam a szemeimet, amik kicsit összeragadtak a csipától. De a látvány mindenért kárpótólt. Szőke tincsei rendezetlenül az ég felé meredeztek, kéken csillogó szemében álmosságot véltem felfedezni. Csupasz felsőteste egyenletesen emelkedett, fel-le. Így is kába voltam, de ez még jobban elvette az eszemet. Komolyan émelyegtem, forgott velem a világ, pedig feküdtem...a földön. Meg sem tudtam szólalni annyira émelyegtem. Olyan Deja vú érzésem volt, mintha már átéltem volna egyszer ezeket az érzéseket.
-Hogyan kerültél a földre?-kérdezte Niall, és bár arca sima volt, láttam, ahogy a szeménél összefutnak a nevetőráncai. A kérdésre visszatérve, mégsem mondhattam neki azt, hogy össze vissza gurultam, mint egy reklámban, szóval a kegyes hazugsághoz folyamodtam.
-Hát tudod..én csak gondolom..szóval sokat szoktam forogni, és gondolom leestem.-füllentettem, vagyis próbáltam, de a felsőteste teljesen elvonta a figyelmemet. Komolyan fizikai fájdalmat éreztem amiatt, hogy a szemébe kellett néznem. Vagy várjunk..auu a kezemen fekszek.
-Auu-nyögtem fel.
-Mi történt?-reagált azonnal Niall. A szemei megteltek aggodalommal.
-Jah semmi, csak asszem kifordult a karom.-mondtam, majd megpróbáltam kihúzni magam alól, a beszorult testrészemet.
-Te bolond vagy.-nevetett jóízűen Niall, miközben én szenvedtem a kezemmel.
-Te meg segítőkész.-vágtam vissza. Nehogy azt higgye már, hogy elájulok tőle. Ami részben igaz..de akkor is, ez így nem fair.
-Jól van na, gyere, segítek.-majd megfogta a kezemet,és kihúzta alólam. A másik pillanatban, viszont már az ágyon ültem.
-Öhm..köszi. De ha már így megint tudok mozogni, szeretnék felöltözni, és nem tudom, hogy miért jöttél be, és köszönök mindent, de mostmár kimehetsz. Ígérem nem csinálok semmi önveszélyes gyakorlatot.
-Oké, értem a célzást, és tudod hobbim nézni az embereket, mikor alszanak.-röhögött. Majd elindult az ajtó felé.-De ha tudni akarod, akkorát koppantál, hogy beleremegett a ház, és én a túlsó oldalon aludtam.-és kilépett az ajtón.
Ezt jól megkaptam. Ott ültem az ágyon, tiszta piros fejjel, tisztára beégve. Most egy hideg fürdő tudna segíteni a legtöbbet.



*Délután*





-Srácok, nem lenne baj ha átmennék Josh-hoz?-kérdeztem, bár nem tudom mi értelme volt megkérdezni.
-Jah, persze. De minek kérdezted meg?-úgy látszik Liam belelát a fejembe.
-Őszintén...nem tudom. Viszont lenne egy kérésem. Harry...-kezdtem volna angyali mosollyal, de úgy látszik ma mindenki átlát rajtam.
-Nem. Felejtsd el. Nem adok oda neked kocsit, mert tegnap is elszáguldottatok.-jelentette ki olyan hangnemben, hogy tudtam, semmire sem mennék azzal, ha földhöz verném magamat-Viszont odaadok egy kocsit, ha valaki elkísér, és ezalatt azt értem, hogy vezet. Na? Ki akar az őrült csajjal furikázni?-nézett körbe a többieken, majd engem megajándékozott egy amolyan "ezt a kört én nyertem", én meg egy "azt csak hiszed" pillantással lerendeztem.
-Majd én megyek. Úgy is korog a pocim. Kaja kell a kis Niall-nak.-Uppssz..ezt csak én értettem félre, mármint a végét? De amikor mindenki kicsit furcsa grimasszal nézte az Ír fiút, korrigálta mondanivalóját.
-Vagyis, kaja bevitelre van szükségem, ami lemegy a gyomromba, így nem leszek éhes.
Ahh, persze így mindjárt más..
-Oké, akkor induljunk, mert hiányzik az a lökött.-indultam a garázs felé, de még visszaköszöntem a többieknek-Sziasztok!
Niall követett, úgyhogy a szívem őrült tempóban kezdett kalapálni. Nem tudom miért de ma már másodjára őrjít meg, pusztán az, hogy egy légtérben vagyunk, és még nem is beszélgetünk. Fura. De most már igazán le kéne szoknom erről a hülye szokásomról, mert ha ez még sokáig folytatódna, akkor az azt jelentené, hogy tetszik nekem a szőkeség. Ami lehetetlen. Szerintem. Addig is megpróbálom kizárni ezt az érzést.
Gondolatmenetemnek az vetett véget, hogy Niall rám dudált. Úgy látszik kicsit elbambultam. Úú de ciki.

Beültem mellé, és automatikusan benyomtam a rádiót. Mire megszólalt a kedvenc számom. Pont a refrénnél tartott a dal. A teste bizseregni kezdett, nem tudtam megállni, hogy ne kezdjem el dúdolni. Komolyan nem vagyok amolyan, éneklős tipus, de Katy Perry olyan hatással van rám, hogy muszáj vele együtt énekelnem. Általában, ha padlón vagyok akkor az ő számait hallgatom. Sokan meg szokták kérdezni, hogy  miért szeretem ennyire. A válaszom általában ez: "Mert egyéniség, és mert miért ne?"
Tudom elég fura válasz, de ez az igazság. Ő az egyik ember akivel teljesen azonosulni tudok, minden téren. Rajta kívül még 2 emberrel vagyok így. Josh-sal és Becca-val.
Úgy eldúdolgattam magamban, hogy észre se vettem, hogy a számnak vége van, és egy másik következett, de én még mindig azt énekelgetem.
Óvatosan félrepillantottam, hogy mi a reakciója a mellettem magában mosolygó Niall-nak. Kaptam tőle, egy olyan aranyos vigyort amitől szinte majdnem elolvadtam.
-Bocsi, csak nagyon szeretem Katy-t..-magyarázkodtam.
-Semmi baj. Én is így vagyok pár emberrel-vonta meg a vállát-Figyu. Nagy baj lenne ha előbb elmennénk kaját venni? Mert már nagyon éhes vagyok.-kérdezte. Láttam rajta mennyire szenved, szóval rábólintottam.
5 perc múlva egy Starbucksnál álltunk meg.
-Kérsz valamit?
-Egy kávé jól jönne, köszi.-vigyorogtam.
Kiszállt, majd bezárta az ajtót, és szinte hipergyorsasággall, az ajtóhoz sietett. Úgy gondoltam elidőzik bent, elővettem a fülhallgatómat, és elindítottam a telefonomon Katy-t. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy átjárjon a zene.
Rosszul tippeltem, mert egy számot sem tudtam végig hallgatni, mert valaki 2 perc után bepattant mellém, felbőgette a motorokat, és már száguldottunk is az úton.
-Beléd meg mi ütött?-kérdeztem kicsit felháborodva Niall-tól. Mert azt még eltűröm, hogy az aranyosságával furcsa érzéseket vállt ki belőlem, amik nem akarnak múlni, de azt ne higgye már, hogy megszakíthat egy Katy dalt, egy ilyen magánakcióval.
-Csak nézz hátra!-mondta rezzenéstelen arccal. Megtettem amit mondott, és ha jól láttam több 100 lány futott utánunk. Oké, visszaszívom amit az előbb gondoltam. Ez de durva!
-Oké..hát akkor most mit csinálunk?-kérdeztem egy kis kétségbeeséssel a hangomban. Gondolom meghallotta a hangomban, ezért lágyan elmosolyodott.
-Hát igazából addig furikázunk amíg el nem fáradnak. Vagy van b) változat is.
-Mi a b)?
-Van egy jó kis hely amit ismerek. Ha belehúzunk akkor nem találnak meg.
-Oké, én a b)-re szavazok.-tettem le a voksomat.
-Jó. Akkor kösd be magad kisanyám!
-Hogy mondtad?-néztem rá hitetlenkedve, és egy kis éllel a hangomban.
-Semmit.-húzta össze magát. Szó szerint.
De amúgy nem ártott, hogy figyelmeztetett, mert tényleg belelépett a gázba. Csak úgy suhantak el mellettünk a fák, és egyszer csak arra eszméltem fel, hogy egy kis puszta közepén álltunk meg. Körülöttünk fák. Az ágaikon keresztül átszűrődött a nap gyér fénye, de annyira szép látványt nyújtott, hogy önkéntelenül is elindultam a fény irányába. Annyira szép volt. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy most repülni tudnék a boldogságtól. Ez az érzés minden terhet levett a vállamról, amivel eddigi életemben találkoztam.

Különös érzések...

Két kezet éreztem a derekam köré fonódni. Az érintéstől kirázott a hideg. A következő pillanatban már egy áll nehezedett a vállamra. Oldalra fordítottam a fejemet. Egy hunyorgó szempárt és egy édes pofival találtam szemben magamat. Ahogy a nap fénye megvilágította az arcát, megláttam a szeplőit. Éreztem ahogy a lábaim megremegnek alattam. Hogy válthat ki belőlem valaki ilyen érzéseket?
-Van egy szemcsim. Kéred?-kérdezte szemtelen mosollyal az arcán.
-Persze.-egyeztem bele.

Egy csomó ideig beszélgettünk. Úgy éreztem vele fesztelenül megbeszélhetek mindent. Pedig még csak 2 napja ismerem! Úgy beszélgettem vele mint Josh-sal. Semmi gátlás, csak Niall, én és a természet. De közben végig bizseregtem, ha mosolygott, ha hozzám szólt. És soha nem voltam boldogabb mint akkor. Azt hiszem valami elindult bennem...